Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

I. SZAKASZ. V

II. RÉSZ. 41 Larenciának dajkálkodássa alatt, inkább-meg» meg-inkább meg-izmosodván Romulus és Rémus ; magokat minden-féle firfiségekben örömest gyakorlották, Birakoztak; verseut-futottak, árkokat ugrottak, és más e'-féléket tottek. Sokszor a' körúl-belől - lévő Tolvajokra ütöttek ; viszsza-is-vötték az el-lopott jószágot. A' mit az övékből kezükhöz kerítöttek; azt Pásztortárssaik között szívesen föl-osztották. Romulusnak és Rémusnak előbbeni töttökért föl-háborodván a' Tolvajok ; egyszer-is-mind reájok ütöttek, és el-fogván Rémust ; őtet, minden késedelem nélkül, Amúliusnak kezeibe adták , mint olyas Tolvajt, ki a' Kirájnak barmai közül sokat el-hajtott. Ez Rémusnak nagy szerencsétlenséget, és bizonyos halált-is okozott vólna ; ha Rómulustól ki-nem-szabadíttatott volna. Mert Faustulus ( meg-értvén az egész történetet , és már ennek-elotte-is Réának siralmairól nem csak egyszer hallván ) meg-jelenti Rómti„ lusnak azt, a' miről, immár régtől-fogva , gyanakodott : hogy ők Reának fiai, és Numitornak Unokái lonnének. Erre föl-borzadozván Romulus, hírtelen Alba-v-dvosúra. ütött ; Öcscsét kiszabadította; Amúliust meg-ölte; és hejébe viszszaállította Nagy-atyját Numitort. Ezen jeies cselekedetjei után se akarta Vétségét ki-nyilatkoztani ; se atyja-fiainál Albdban múlatni ; hanem (nagyon szeretvén a* Fojókat, B és