Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

III. SZAKASZ. VI. RíiSZ. I

5*3 Ez a Tized ( Decemviri ) az üdeig-nckieiigedodött rözséket, Kiráji dühösséggel, erossen meg-tartotta , és ( magát valaminek lönni gondolván ) az egész Városban garázdálkodott. Egy közulök ( neve ennek Appius ) oly istentelenségre vetemödott : hogy (meg-feletközvén mind Lukréciáról, mind a' ki-üzetött Kirájokról ; mind azokról a' törvényekről, melyeket vagy maga szorzott, vagy Athénéiból hozott ) egy Tisztességes Leánt meg-akara Szüzességétől fosztani. F mert már ezeket-is Ciceró csak Községnek mondgya. De IV-szer; midőn ki-v étettek mind az Öregök , mind a' Tisztek , mind a' Nemesek (Equités Rsmani ) , a' többit , minden kételkedés nélkül, Községnek mondák.— Ez a' Község tehát ( hadi szolgálatokra hajtatván), mivel gazdaságát otthon nem űzhette ; hogy még-is cselédgyét ki-tarthassa , sok adósságba kölletött magát vernie. Ha ezt ki-nem-fizethette ; ötet az, a'-kitöl a' jószágot föl-vötte , szolgájává töhette, el-is-adhatta. Erre a' méltatlanságra meg-neheztelvén a' Községi sokszor esedözött az öregök előtt: hogy ezek az adósságok ( mivel nem tékozlásból ; hanem utolsó szükségből tétettek) a' Városnak közönségös tár-házából ( mely hasonló-képpen a' Községé-is lönne ) fizettessenek-ki. Ez a' kérés meg-nem hallgattatott, sött meg-is veszszöztettek , a'-kikeztet hatalmasan sürgették. Erre meg-boszszonkodván a' Köz-