Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

de leg-fo-képpen FLÖRUST út-mutató Kalúzomúl. Ezt pedig nem ok nélkül tóttem : mert a Tórténtt Dolgoknak böcsületös le-írássa igen csiklándoztató munkának lenni tapasztaltatik. Nem szabad à Történeteket úgy ein-adni-, hogy ( valamint a Költeményesck cseleködni szoktak ) újj(libái szopja, és azzal legcllye a kedveket : minő szép lett válna, ha úgy történt válna. így írta-le FOL TÉR tizenkettedik Karolnak , Svéciai Kirájnak életét. Szép ugyan, de nem való. Én ezeket a Történeteket úgy akartam le-írni, a-mint a régiektől vöttem, kik vagy magok jelen 'váltak az ütközetökön , mint POLIBIUS ; vagy nem sokára éltek, és akkor-is velek dolgoztak. Csak abban lehet tehát a' Történetek' írójának leg-nagyobb érdeme ha az igazat annak röndje szer ént, érthetőképpen, rövideden, világosan elo-adhattya. Ezeknek bé-tejjesittéssökre magam-is iparkodtam. Édes-kedves Nicim ! ha egyszer gyermeki esztendeidböl ki-bontakozol ; tapasztalni fogod azt : hogy a' Római népet nem más emelhette oly nagyra ; hanem a' FIRFISÉG (virtus) és a SZEGÉNSÉG. Tapasztalni fogod azt-is : hogy az Országoknak akkor pöngetik halottas nótájokat : midőn nagyon meg-pénzelik magokat, és az-után el-bízzái. Az el-bízásbál származik másoknak-meg-vetésse, osztán ai gyönyörködtető cseleködetek, el-lustülás, leomlás. Va-