Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

Látván Decebal : hogy a' Rómaiakat fegyverrel meg-nem-gyozheti ; alattomos fortéjokra vetemödott. Egy -néhány leg-vak-merobb, 's-legerossebb Dákokat Méziába küldött, kik ( Decebalnak parancsolatja szerént) úgy viselték magokat : mint-ha a Dáciai kirájt el-hagyták volna, és Trajánnak hűségére állottanak vólna. Meg-vala pedig Decebaltól parancsolva : hogy alattomban Traján - Császárt meg- gyilkollyák. De ki-sülvén a' gonoszág ; ezeu Gyilkolok mind le-ölettettek. Trajánnak ezt a' veszedelmét érti egy Leleményes ezen Versseivel : Ubi eras Rhamnusia ? ubi eras ? Çhiantum abfuit , ne Roma lugeret ! Sed xivit Trajanus. az-az : Hol valál szerencse "? hol valál ? Kevésben múlt el: hogy Rómane sírjon. De él Traján. Decebalnak ezen gonoszságát meg-akarván boszszúlni Traján ; a' Vas-kapun ment - bé Erdélybe oj hejen , melytől a' madarak-is irtóznak. Látván Decebal : hogy a' kapca szoros , Sarmisé-getúzából ,Kolostvárra szaladott ; és ott magát ( hogy a' Római diadalmat életében ne lássa ) agyon-gyilkolta 102-dikban. Ezen cseleködeíének hírét fön - tarty a egy kő-szikla , melyre ezek vannak yésve? Victo-