Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

6S azon-Országunk' lakossai : bogy ezt à Cimört a' mi Felségünk viszsza - szolgáltassa , és nékik ( örök emlékezetre) meg-újjitva ajándékozza. Mi tehát kévánnyuk azon említött Sklavonia' országunkat, és azon Ország lakossait nem külömben, mint más Országainkat, Uradalmainkat és azoknak lakossait nem csak régi törvényjökben , jussokban, és Szokássokban meg-tartani ; hanem még a' dücsöségnek nagyobb címjeivel, kiráji előlátásunkkal, e'í adakozás águnkkal fol-ekesiteni. Mert ezen Országunk Száva és Dráva között lévén , és a' Kóröszténségnek örökös ellenségei ellen ( à Törökök' ellenökbcn lakván) szünetlen hadakozik , és magát fegyverével úgy védelmezi, hogy alig ment - bé valamikor abba a' tájba a Torok, és íme ( nagy csapás és kár - vallás után ) abból isméit ki-takarodott. Ugyan-azért : méltán nevezhettyúk ezen Országunkat ugyan - csak egész Magyarországunk" paissának és első-bástyájának. Hogy tehát ezen mí Sklavónia - országunk és Híveinknek mindensége, kik abban tartózkodnak, a mi kiráji adakozóságunkat érözze, és bu-kezüségünket tapasztallya ; ezeket a' címöröket : tudniillik : egy három-szögü Paisban, két előbb-említött fojó-vizeket , általaslag egyenesen le-festve, eztffrteüft hagyattatott udvarban, mely éppenséggel vörös, előbb-említtetótt Nyestet, Ő regá mrjöket természetes színében és bpzzá illőben ; a többi,