Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

dőlte, hogy az ajtatosság, és a* régi hit az Országban örökre meg-maradgyon. S. 3* Ä Hogy - k 'ózepetti Kis-koronárúL A' közép -högyre tétetött Kis-korona , legkésőbbre jött a' Magyar címöröknek részszei közé. Még Országunkat a' Magyar kirájok , és, ezek-után a' Kegyesek igazgatták; ez, se az Ország' Zászlóin, se a' Magyar pénzeken nem láccattatik. Minek-utánna az Ország az Austriai német Kirájoknak kezeikbe került : attúl-fogva láccatik a' Magyar-pénzeken ki - domborítva. Ferdinánd az első , ki, Zápolya János után, első Kirájunk vala az Austriai házból, az én Ítéletem szerént, elsoisvólt, ki azt a' Magyar címornek egy részszévé tétette. Ez abból bizonyodik - meg : mivel ennek a' Császárnak és egyszer-'s-mind Kirájunknak-i§ ( mihejest Magyar-országnak kormánját kezeibe vötte ) egész föl-tétele az vala : hogy mind a* Kár-megyéknek , mind sök Kiráji városoknak pöcsétjeit meg-változtassa, a'-mint-is ineg-változtatta. Meg-lehet tehát: hogy ekkor változtatta - meg az Országét-is, hozzá - adván a' kiskoronát. Ez