Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

27 módját talállya, Kánoktól a' Pacinakókat el-váiaszsza. Ezt igen nehéz dolognak vélte lönni a' Kiráj : mivel azoknak száma a' Kánokénál nagyobb vólt. Vagy törik vagy szakad , magokat a' Pacinakoktól el-választani akarták. Ezen el-válás' módjának föl - kereséssében törvén egy-üdeig fejőket ; ismétt a' Nagyok Kátén - hirájjokhoz gyűltek , és néki azt javallották : írattasson levelet, avvagy követeket küldgyön negyedik Bélához, Magyar-országnak akkori híres Kirájjához, és őtet arra kérje : fogadná-bé az atyafi Kánokat maga' Országába. Nagy hasznokra fognának a' Magyaroknak lönni, mind a' békességös üdokben, mind a'háborúknak alkalmatosságával. Meg-ígértik azt-is : hogy , ha az Országnak úgy teccene ; a' Körösztény hitre-is örömest reá-állanának, Erre a' követségre nagyon meg-örűlvén Béla, szabadságot adott nékik: hogy Magyarországba bé-jöhessenek 5 a' mint - is 1240-dikben közel negyven-ezeren bé-jottek ; Bélának birtokába adták a' Nagy-Kánságot ; és magokat az atyafi Magyaroknak alájok-vetÖtték. A'Kiráj nékik lak-hejokűl azt a' földet ajándékozta, melyet ( még máiglan - is ) Nagy - Kánságnak nevezünk. Ettűl az üdŐtül fogva mind Béla, mind utánnakovetközöit kirájok magokat Kumánia kirájjának írják, a' mint ki-teccik l\

J-Bélának azon lé-