Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

alkalmatlan lönne; szövetséget kötvén a* ki-üzött Kunokkal, annak egy részsze a' Kis-Kúnsághói el-távozott ; és, mivel ekkor öszsze-vegyülvén igen nagy számot töttek ; azt a' hejet, melyen (mint a' sáskák ) le-telepödtek, NagyKunságnak nevezték. Ez a' hej pedig ott vala, ahhol mostanában Moldávia és Valachia vagyon, de akkor még ezek a' nevek föl-nem-támadtak. Nagy-Kúnságnak határjai ezek : Nap-keletről Prút-vize. Nap-nyugotrúl Szervia és Magyár-országnak egy-részsze. Éj-szakról Erdély. Dél-szakról Duna-w'\ZQ. Ez az öszsze-forrott két Nemzetség (NagyKúnságnak nevezete alatt ) magának egész egy Kirájságot szorzott ; és, minek-utánna termékeny földjökon meg-gyökösödtek , ki - mondhatatlan nagy alkalmatlanságára voltak a' Konstancinápoli Görög udvarnak. Ha mind azon veszekedéseket, melyeket ezek a' Kunok a' Görög Udvarral végbe - vitte!:, írásomba foglalni akarnám ; véghetetlen vólnék. Bőven lohet mind ezöket olvasni a' Bizantínomi írókban ; és Kéri Ferencien , ki a' Görög Császároknak életjöket, azok szerént írta-le. De még a' Magyaroknak-is elég nyughatatlanságot szörzöttek. l-ször : Föl-támadtak Salamon Kiráj ellen; De ez őket Erdélyben nagyon meg-verte. íl-szor : Szent László-kirájunknak-is nagy akadájjára vóltanak, és Őtet visz-