Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)
126 m a» Széniünk re hánnyák ugyan a* Lengyelek i hogy UI-2?é/#-kifájunk méltatlanul bánt Lodovtíir* red, midőn őtet, ki hozzája 9 úgy-mint atya-fiához jött, és tolle leg-nagyobb inségjeiben se* gítséget kért ; nem eáak nem segítötte, hanem fogságba-is vetötte* De ki az akkori kömytilmenyeket jól meg-visgállya , és Lodomírnak gorombaságait és annak zenebonáskodó eszét fölVÖszi, f?e/a-kirájunkat vétkesnek nem állíthattya* Vádolnak bennünket a' Lengyelek abban-is î hogy III-Mtf-kirájunk, meg-vetvén Lodomírnak kéréssét, maga fiát emelte inkább a' Galíciai kirájságra* De jól eszökbe-köll-Vonni Lengyeluraiméknak: mit akartak a' Rusnyákoknak Nagy* jai. Ók Lodomírt éppen meg vetötték ; az-után Bélának egygyik fiát a' Kirájságra kérték* Ha tehát Béla azok' kéréssöknek engedött, éppeti azt eselekodte v a' mit más Kiráj-is cseleködotC volna, ha illyetén környűíményekbe hozattátott vólna. De inkább neheztelhetünk mí Lengyel-uraiinékra: hogy bennünket el-akartak ámítani* Meft midőn Galíciát úgy kezök alá csavárták : hogy annak viszsza-adássáról akkor nem-is gondolkodnának : tartanának mind-az'-által attól, nehogy , ha mí erosebbek löniiénk, azt még-is bizonyosan viszsza-vovendenétik ; egész Galíciát Palatinátusokra ( mint-egy Vár - megyékre , avvagy Kerületükre ) osztották , és azt a' esekéj