Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Kutya fark inkább a' szájjába. 1) Se íze, se bűze. Láb alól szánakodók. 2) Hallod é? — Még szépen szóllok. Kinek borja nyallya meg. A' ki bánnya; vegye el rólla. A'ki, szánnya ; tegyen rólla. Lódúly, kotródgy, vakaródgy. egyenlőképpen akarván bánni, és a' kévét felibűi ki csépelni; de a' Tisztartók azt mondották nékik: hogy ez a' szalma nem Csáki szalmája immár , hanem Eszterházié. 1) Némely tiszteletes Prédikátor noha bár kötelességének eleget tenne még se vihette magát arra : hogy a' gonosz nyelvek alattomban, sőtt néha világossan is ne harapdálták volna. Eleget gondolkodott minden védelmezéssei felől; de semmire se mehetett. Végtére arra tökéllette magát : hogy házi komondorjának farkát el vágattatta. Kérdezvén osztán az embereket : mi billenne a' faluba? azt mondák : hogy kutyájának farkárúi beszéllene az egész falu. Inkább arrúl (monda a' T. Úr) mint sem én róllam. 2) Markalf Salamon királyunknak pajkos Inassa igen szerette a' dicséretet. Es ha ötet meg szánták abban is gyönyörködött. Egykor Visegrádon midőn leg nagyobb volt a' csikorgó tél , egy pöre gatyába a' királyi palota előtt állott, és keze lába meg gebedve láccatott. Oszsze csődültek erre a' bundás emberek ; és ötet nagyon sajnáliották. Oda érvén a' király midőn a' környülállóktól meg értette: hogy ők Markalfon szá_ nakodnának : mennyetek el (úgymond) innent, ha ötet igazán szánni akarjátok : mert utánnatok ö. is el takarodik. —