Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

A' bogáncs bóró is el bízta volt magát, midőn a' tölgy fánab leányát meg bérte. Néha a' juh is bevély. 1) Erti a' madár szót. Kevély, mint Barátobnál az orgona húzó. Ha röpülni tudna , Babilon' tornyára rabná a' fészbét. Se Péterre, se Pálra nem hajt. Föl pittyeszti ajabát. Högyöset hugygyozib. Szarva nőtt. Föl hójagzott, mint a' sovány lángas. £ Pompás temetés ; pénz vesztegetés. Bőrébe is alig fér. Cifra labodalom, bevés jutalom. Enes ember. 2) N , J) A' gazdának elejébe iparkodott a' júh, és a' kutyák ellen a' többi juhoknak nevében panaszolkodott. Ima (így mondván) mi néked báránt, g-yapjút , tejet, húst, bundát, és ezer efféléket adunk, még- se adsz valami különöst eledelünkre, hanem csupán azzal élünk, a' mit magunk szedegetünk a' mezőn. Ellenben a' kutyáknak számokra mindent magad készítel , és (noha tégedet semmivel se táplálnak) minden nap jól tartogatod őket. Ezt hallván a' jelenlévő juhász kutya, a' juhnak okoskodását így tromfolta viszszá : ha mi nem volnánk, tikteket a' farkasok régen el szaggattak volna, és így a jó gazdának semmit se adtatok volna. Ekkor a' juhok le tették előbbi kevélységjöket, és a' kutyáknak oda engedték az elsőséget. 2) Enes embernek azt mondgyák a' Magyarok: ki szüntelen magát magasztallya, ezeket mondván: én va1