Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

ól Högyös a' szarva; vigyázz: meg öklel. Ő verte el a' gúnárt ; hangosan gágog. Semmi sem fér fogára. Emelgeti a' szömöldökét. Fel puffasztotta magát, mit a' pölhös béka. Fel fútta hasát. 1) Köböllel méri a' szitkot. Erősen fújja az adtát.0 Leplén kívül a' lába. Pattog: mint a* száraz fenyő. Nagyobb füstye, mint sültye. Se vége, se széle parancscsainak. Minden embert lába' kapcájának tart. Nem beszélhetni vele gyalog. Fel fúvalkodott koldús. i) A' kevélyeknek durcaságjokat ezen mesével írja le egy tudós. Egy szép kövér ökör kedvire múlat vala a' zöld pázsitton. Ötet egy béka meg látván, monda magában : bezzeg szép nigy állat ám ez ! én it lehetnék ilyen , ha ráncos bőrömet ki feszíthetném. Rajta tehát: fel fútta, jól ki is terjesztette magát. Meg kérdezte os,ztán fiaitúl : ha lenne é immár akkora , mint az ott álló ökör? korán se felele a' béka fi; ha csak jobban fel nem fúvód hasadat. Ekkor a' béka leg nagyob i erejével erősen fel fúván , fel is puffasztván magát, hangosan meg is repedt. Ebbül a' mesés történetbúi azt hozza ki azon említett tudós : hogy mindennek különöset adott a'gondos természet; ezt erővel, ämazt sz pséggel, mást észszel vagy gazdagsággal ékesített fel. Ugyan azért nagy esztelenség lia egy valaki másnak adománnyát irigyli. Ha ki az emberek közül vagy erős , vagy gazdag , vagy okos ; azzal ne k vélködíjyék. Ha ki alacson születésű (a' mellett ostoba) nagyra ne vágygyon : mert könnyen meg reped.