Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

,54 ti* f\r f f-*F'.ft r^r^T f ». Údövel a' szikla is meg reped, Üdövel a' högyek. is kissebbek. A' hamarban egy bötüje sincs a' jónak. A' t'a levél is annak üdejében hull le. A' szép remeket is utóllyára hagygyák. Még akkor a' Manó is gatyában járt. Sokszor késedelme vala veszedelme. Hot tél, hét nyár választya meg a' házasságot. A' ki soha nem kezdi, soha nem végzi. Ide hátra még ennek a' nótának ugordója. Késő bánat eb gondolat. Lődd meg a' medvét osztán igyál börire. Késő szűken költeni &' kevésbűi. Már a' hatodik falút járta a' koldus, mikor te ágyadbúl föl keltél, i) Késő az a g ebet táncra tanitani. Meg fize tn ek, mikor az akácnak levelei le hálnak. 2) Későn kezdi a' jót, nem tanácsos. Sokszor meg járják addég Budát. 1) Nem az alföldiek mondhatták ezt a' köz mondást, kiknek falujok hat mértföldnyire is távolnak el egymástól, hanem azok, kiknek falujok a' falut éri. 3) Zsidó fogadásnak mondgyák ezt lenni. Az akác fának levelei sohase hullanak le addég igazán, még az új levelek helyekbűi ki nem taszittyák. Akkor ismét levelei vannak, a' Zsidó a' Zsidónak fizetni nem tartozik.