Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)
HUSZONHARMADIK SZAK. Jr k ú r h o i t a t 6 k. Hallyon meg a' szemét dombon. Verje meg a' Jehova. Hogy a' kutyák veszekedgyenek koncain, Hogy a' varjak krákogjanak feje fölött. Úton talállya a' jég esö. Ütné meg a' guta. 1) i) Guta Jakab igen híres Haramja Ungvár Vármegyében, a' tizennegyedik században. Született Szabolcs Vármegyében Komoréban egy Magyar faluban. A' parittyábúl úgy tudta ki hagyitani a' galacsint -, vagy más gömbölyű köveket : hogy a' tárgyat él nem hibázta. Elsőben Komoró mellett kezdette gonosz mesterségét űzni, a' hol is alattomosan sok jó embereket le parittyázott az úton. A' parittyázás után le lapúlni szokván ; azt a' köz mondást szerzette : le lapúlt, mint Komoréban a' Guta. Mikor az embert vagy a' szél meg üti alattomosan, vagy a' korság bántya , az t As j^ uta ütésnek nevezik. Midőn ki nyilatfozutt.g^Mfgiért nyomozni kezdették, Ungvár tájjékár.-^^^^^H. Itt még nagyobb haramjaságokra ve. temee^^^^K nyúzot, a' kit elő talált , kiknek osztán b^^H^öltözött. Sokai hajhászták , még kézr»
