Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

so Egy oltárnál három áldozó. Sokáig élt, halni meg nem tanúit. Inas se Volt, legény akar lenni. Ola sincs, még is disznót akar hizlalni. Se háza, se tüze, még is vendégeket hiv. Hoszszú a' mesterség, rövid az élet. 1) Nemességét csak a' kutya bőrön , nem szívében hordozza. Nem'es'a' neve, de nem a* szíve. Ha a' kutya bőrre eleve innának, el kevelyednék. Tűrhetetlen, midőn az esztelen szós is. Kovács akar ki tenni a' lakatoson. Szene sincs, még is lakatos/ Beretvája sincs , még is borbély. Baráttya volt ; ellensége lett. Szoknyája Rása; köténye tafota. Levest se tud főzni, még is udvari szakács. Haj por a' zsiros hajon. Késsé , köténnyé nincs, még is szakács. Utolsó betegségnek Isten az orvossá. Lehet a' szentelt vizzel is rosz-ra élni. Lehet a' templomban is roszszat tenni. Könyve sincs, még is tanultnak mondgya magát. Borbélybúi lett orvos. Maga rutétott a' temetőbe , még is halottakra fogja. i) A' régi iidokben minden Patika' ajtajára azt szokták írni : Ars longa, vita brevis, Magyarul a' m e st ér s ég hoszszú, az élet rövid. Ezt látván egyel més , és fürke ember: ezeknek a' Padkásoknak hoszszú mesterségjök (úgymond) arra céloz ; hogy életünket meg kurtíthassák.