Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

20 Ó Olyat mondott: hogy maga is rneg hanta Úton érték. Fejére telt a' pár lúg. El, mint a' fa, nevekedik minta' barom. Sokszor kénszerítették a' Bíró elébe. Ki egy embernek árt, sokat fenyeget. Meg ette a' szurkot. Nem csak bőrében, hanem néha az embernél', lelkében is jár a' dolog. Rosz apának, még roszabb a'lia. 1) Gyenge a' bőre , azt félti. 2) is imádkoztam őtet : mert nemsokára megölték. Azt .gondolám: hogy majd jobbra kapunk; de még roszabbra találtunk. Ennek is veszttét liévántam. Meg hóltt; de utánna még roszszabb Uralkodott. Te pedig édes Dienesem mindazoknál, kik előtted ki múltak, roszszabb lévén , attúl félek : hogy ha tégedet is ki imádhozlak még roszszabbra akadgyunk. A' vén aszszoniiak ezen jeles együgyűséget szégyenlette Dionizius meg boszszúllani. 1) Némely szülőket kik , hogy fiók legyer, az Isteneknek áldoztak meg kérdezte D i o g e n e s : ha azért nem áldoznának é : hogy jót adgyanak ? 3) Némely katona a' kovácshoz menvén , midőn őtet egy vas dorongnak hoholássában foglalatoskodni látta , meg kérdezte tölle : mit akarna ezzel. A' kovács azt feleié: hogy mostanában oly vas rudat vett légyen munkába, mely a' menyköveket el Mrittya a' házrúl. Erre a" katona azt monda : hogy néki nem volna szüksége a' menyköveket el háritó rúdra ; mivel háza nem lenne, volna pedig oly rúdra szüksége, mely farárúi a' káplár pacákat el tudná hárítani. Azt nagy pénzen meg venné: mert néki a' bóre igen gyenge lenne.