Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

<+ à^à là JJ' jt -à t J» Nálla mindennap csikókat billegzenek. Sokat vesz ki emberbül a' bor. El kél a' jó bor cégér nélkül is. Leg inkább a' koldusok tudgyálí : hol a' jó bor. Kik sorra isznak, egy mást meg nem csallyák, El költi : hogy kárba ne veszszen. Torkánál föllyehb ivott." Nem szánnya föl költeni a' csapiárost. Piészegesnek a' bor édes annya' teje. Fel tette szent Anna' kontyát. Csak azért iszsza meg: hogy más meg ne' igya. Nem is ital; ha nem bor. Ki a' szöllöt fel találta , nem csupa ember volt. Ki a' szöllöt kapállya ; pénz mellett áldást is nyer, Szeget szeggel kell ki verni. Erősen borozik a' legény. Addég iszik, még egy egyenest léphet. Addég iszik, még valakit lát. Tele borral, mint a' spongyia vízzel. Apja se töltötte a' bocskorába a' bort. Konty alá való. Jobb a' Krisztus föztte, mint Kristóf melegítette. Akár miért se adna egy kupa bort. Eszem iszom törzsökéből származtak elei. Mindenét fel poharazta. Ha ruhája rongyos, kocsmában vette a' posztót. Mindenét el kocsmázta. Nem fél a' vízi betegségtől. Azt se tudgya mi a' víz. A' részeg későn virrad, hamar alkonyodik. Akár a' részeg Németnek heszélly. Van ahnak, a' ki meg nem isssza.