Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

H A' hízelkedő nyelv, nyalva ejti a' sebet. Cirolíálással is lehet ártani. Fa bicsakkal is ölhetni. Kalán vizben is el veszhet a' szúnyog. Egy kalán viz tenger a' muslincának. Dicséri a' régi üdöt, de a' mostani szerént él. Magasztallya a' napfénjT sötét pincében iván. A' szükség vagy katonát, vagy barátot tesz a"'daákbúl. Nem minden szent ki templomba ment. Az arany fegyver néha'többet gyöz a' vasnál. A' nyavalák ló háton nyargalnak hozzánk, de tollúnk gyalog is alig mennek el. Mást fenyeget , maga reszkettében alig áll. Vak mutat a' szemesnek útat. Fül költi az alvó macskát. A' szomszéd nem mindenkor jó barát. A' mit sípolva nyert , el vesztette dobolva. El esik a' harcon, vagy egy, vagy más. Orrod előtt van, rá fenheted-fogad'. A' szükség ösmérteti meg a' mennyeket. A' szükség faragta az Isteneket is. Nincs halál ellen bátor sánc. Halál ellen nincs í'ü a' patikában. A' rosz adós, roszszabb a' farkasnál: mert annak bőrére se lehet valamit tartani. Későre érkqzett annak szerencséje, kit csak halála tett nagygyá. Másnak világít, maga a' setétben ül. tossággal meg nem tehetik : hogy vagy kezeket, vagy gúnyájokat meg tie piszkollyák.