Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

i Ó/^Ji -uTvev^v.»^ Örül néki, mint Tót gyerek a' béka 5Ónak. 1) Eletében mindég Uszu-bú. ügy örül, mint az istállóbúi kiszabadott bprjú. Öszsze veri bokáját. Végig nevet egy Vármegyét. Nem örül a' macska jobban az egérnek. Mind egyre hahotáz. Csekéj dolog, mely a' gyermeket meg nem nevet­teti. Túl a' bú gondnak tartománnyain. í) Miként örül a' Tót gyerek, midőn béka sóra talál : ma­gam tapasztaltam Nyitrán. i77s-dik esztendőben a' Pia­risták templomából ki menénk nagy pompával Úr nap-, jón. Harsogtanak a' trombiták; énekeltek a' sok deá­kok; a' Papságnak aranyos öltözete a' nap fényen gyö­nyörűen tündöklött. Föl felé menénk jobb kézre, a* hol az első rongyos háznak ajtajában egy nyólc vagy kilenc esztendős Tót gyerek ül vala. Fején egy rongyos, és minden felöl le eresztetett kopott régi kalap, me­lyet valaha a' kömivesek hajtottanak el. Ingében ga­tyájában a' sok lukak miatt kilenc macska egy eg-ere.t meg nem foghatott volna; sött még a' mi több eg-y pénz ára sót belé nem lehetett volna kötni: annyira meg valának hasogatva rajta mindenek. Ez a' gyer­mek tehát , egy rozsdás acéllal mely talán régi patkó darab lehetett , mert mi léttét igazán ki nem vehettük, egy törött béka són kalapált. Midőn éppen mellette mentünkben egy szikrát ki erőltetett ; azt a' porban kereste, pedig érzékenséggel : mint ha kincsét el vesz­tette volna. Ismét a' kalapáláshoz fogott oly figye­lemmel : hogy számba se vette az Úrnapi cifra járatot. Ez a' szikra, melyet nagy iparkodássával ki ütött el nyomhatta az égő fákja, és gyertya világot. Errül még mostanában, is íöiu-dikben bámulva • emlékezem.

Next

/
Thumbnails
Contents