Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)
Az okos nem vár a' szerencsétül. Nem minden iidö ád vagy Hunyadit, vagy Kinisit. Mind a' kecskét, mind a' káposztát meg tartya. 1) Hová tovább, mindenkor okosabb a' világ. Sas szemekkel kell nézni mindenhez. Az okos engedni szokott. Olvasva tanúi az ember. Járva is tanúi az okos. Helyén esze. Még a' szőllöt meg nem szedhették. Van esze nem csak egyre, hanem mindenre. Ki nem vetik sarkábúl. Hallgatva is többet mond, mint más szóllva. Minden tört el kerül az okos madár. Nem lát bolondgyába mindenhez. Sóval jó még a' hal is. A' bölcsesség leg jobb úti kölcség. 2) 1) Nagy kérdés volt valaha: hogy hogy vihetne az ember egy vizén köi'ösztűl , a' farkast, a' kecskét, és a' kji p o s z t á t egy hajóban, melybe nem férhetett több a' révésznél, és még vagy a' kecske, vagy a' farkas, vagy a' káposzta. Kecskét a' káposztával a' parton hagyni nem lehetett, se farkast a' kecskével: mert a' meg övés miatt veszedelmes volt. Azt, a' ki àz által vitelnek módgyát ki találta, okosnak mondották a' Magyarok, mivel mind a' kecskét a' farkas fogatúi , mind a' káposztát a' kecske szájjátúl meg mentették. s) Diogenes a' teng-eri tolvajoktúl el fogattatván , Kréta' szigetbe vitetett, hogy pénzen el adatassék. A' többi oda gyülekezett rabokat nagyságjokra, és erejökre, tekintvén a' vövók elég- csoportosan alkudták. Hogy Diogenes re jött a' sor ; meg kérdezek tölle :
