Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

^^V/MAX" rv f 1 Egy úttal két dolgot is végez. Szem fülesé a' világ. Hét országra szóll, mint a' Lőcsei Kalendáriom. Arany elmének gyöngy a' gondolattya. Három levelet is írat egyszerre, A' nagy szakái okossá nem teszi az embert. Tyúkmony nem okosabb a* tyúknál. Csirke se okosabb annyánál. A' vadat is meg szelídíti az ész. Okos disznó mély gyökeret ránt. Fődtül árad a' víz is. Okos a' Magyar harc után. Nem sokáig él ki fiatalkorában okos. Nálunk is sóval sóznak. Az okos embernél probáltt dolog mind a' só, mind a' méz. Ëgygyik nap a' másiknak mestere. Okos mesternek okos a' tanítvánnya. Ki jó mester alatt tanúltt, nem csuda, ha város' bírája. Hová a' madár is szárnya fáradva száll. Oda az okos ész nem nagy munkával áll. Az okos embert csak egyszer lehet meg csalni. 1) Sóval jó a' káposzta. Által lát nem csak a' rostán; hanem a' szitán is. i) Némely magárúi így okoskodott és talán nem helytelenül : ha ki engemet leg elsőbben meg csal; én emberséges ember vagyok, de a' csaló gaz ember. Ha ő engem' másodszor is megcsal, ő az emberséges, én pedig ostoba. Ha pedig harmadszor is meg csal ; meltok vagyunk mind a' ketten : hogy a' városbúi is ki csapattassunk , amaz mint országos gaz ember , én mint log ostobább teremtés.