Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

3 0 Z Nehéz a' láncban táncot járni. Nehéz a' macskát arra szoktatni: hogy az egér lakozásban gyertya tarló légyen. Nehéz a' hoszszas remény. 1) A' mi derék tűzzé vált ;. nehéz el oltani. Nehéz a' vén embernek akár minő lejtösdi. Nagy szöget vertek fejébe; nehéz ki húzni. A' ki sokat hordozóskodik ,, nehezen gazdagul. Nehéz a' kakuk szótlannak nem üdejében) várni. Nagy láb ütő követ gördített elejbe. Itt' ám a' bekkenö — Itt ám a' hadd *el hadd Nehéz a' vastagot meg hajtani. Könnyű, mint az ólom madár. Nehéz a' dombra viszszá hemperegni. Bele kévánna harapni, de foga nem éles. Nehéz a' bér, ha a' szolga lusta. 1) Némely fiatal (de nagyra menendő) nemes a' király, nak udvarában valami tisztségért fáradhatatlanul esedezett. Ezt szegént (szokássok szerént) csupa remépsé'ggel táplálták az udvarnokok. Ezt ő észre vévén

1 egyenesen magához Mátyás királyhoz ment, 's előtte ugyan csak egy hivatalért esedezett. A' király annak lehetetlenségét vittatta. Meg köszönte ezt az ifiú, 's magát nagy örömmel meg hajtván , ki jőve szobájábúl. A' király azt gondolván : hogy talán a' választ nem jól találta érteni, viszsza hivattya ötet ; és tölle az

t kérdezi: mit köszönt meg légyen ez előtt? felele aj> ifiú: Fölségednek jó akarattyát köszöntem még. Mert engemet udvarnokok közel két esztendeig csupa reménséggel tápláltak ; Fölséged bizonyossá tett : hogy a' lú_ vatalt meg nem nyerhetem. Most tehát más kenyeret keresek. Teccett ez Mátyás királynak , és az ifiat meg boldogította.