Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)
Eb köszönnye a* jó tartást. Meg lasnakolták. Meg kongatták a' harangot. Oda tötték, ahhol a' kutya ki nem kapja kezéből a' kenyeret. Hadd érezze , ha hallani nem akarja. Alkusznak immár a' Róka bőrre. Elevennyire találtak az árral. Az aranybúi se lesz gyűrű , ha meg nem verik. Előbb állitották a' Juh árával. Úgy megérdemlette a' verést, mint Szűz a' koszorút» Körmére égett. Reá várják a' kutya porcióra. Ahhol a' szegény Úrrá akar lenni, éppen ott vész el. Néha a' kolompost is elő rándittyák. El csapta hasát a' páca. rónak hojag- erszénnyét el kapta a' kutya , és a' fák között a' zsiros hójagot meg- evén a' pénzt el szórta. A' kutyának viszsza jöttekor azt gondolák az Esküdtek hogy a' zatskóval a' pénzt is meg ette (mivel a' kutya jó volt , azt fel hasitani nem akarván) a' pénznek ki vövéssérül tanakodtanak. Meg- állapodtak abban: bogy a' kutyát a' kalodára húzzák , és addég korbácsollyák , még a' pénzt elő nem adg-ya. Ennek pedig- (mondák egy értelemmel) hamar meg kellenék esnie : ne hogy a' pénz g-yomrában el emisztödg ryjk. A' kutyát tehát addég korbácsoltatták a' kutya pecérekkel : még magát el rezellette. Akkor sajnállották a' Bírák hogy a' tanakodásban annyi üdőt vesztegettek el. t
