Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

13 Fel ruházták hátát hupikékkel, és jaj vörössel. Hátát fejét egy aránt. Le se fektették, még is jól el verték. A' famenykö ütötte meg a' hátát. Meg kongatták az oldal közt. El futotta a' háromszáz katonák' hoszs/.át. Mikor meg patkolták, meg is nyilazták. Meg lóditották az ebet. Elég jutott az ökölnyi májbúi. Ünge' mocskát ki szappanyozták. Ingre verik , nem az inget a' katonán. í ) Nem úgy verik nálunk a' Czigánt. 2) Meg páholták. Jól hozzá láttak az ingen alól. 1) Egy vétkes köz katona felöl azt rendelte a'Kapitány hogy a' kaprát huszonötöt vágjon a' hátára. És (hogy a' dolmányt meg- kéméllye) azt le vettette véle , és az ingre vág-ni parancsolta. A' katona (tréfára vévén a' dolgot) le vetette az üng-ét, és a' káprál elejébe vetette. De a' káprál azt feleié : hogy a' Kapitány nem az inget, hanem az ingre vágni parancsolta. Meg ij esett a' parancsolat szerént. s) A' Beregszászi Birónak lovára fel kapott egy Czigány. Alatta lovát meg ösraérv^n egy vásárban a' Bíró, egy kezével a' kantárt, másikkal bottyát kapván, keservesen páhollyá a' háti bőrt. Erre a' tolvaj : Uram (úgymond) nem úgy verik nálunk a' Czigánt. Hát hogy (kérdezé a'Bíró) ? mind a'két kézzel (fe'.ele a'Czigány) Erre meg boszszonkodván a' Bíró (midőn a' Czigánt két kézzel verni akarja) a' kantárt el eresztette , és a' botot két kézzel fogta ellene. Ezt észre vévén a' Czigány , erősen meg sarkantyúzza a' lovat, és szerencsé, «en láb elöl el illantott. i