Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

97 Ajándék a' szemest is meg vakíttya. Többet hisznek a' szemnek, mint fülnek. A' bornak Sz. Mártony a' bírája. A' süveg cukor senkit se süvegel. Süvegben is meg bÖcsüllik a' cűlcort. Szagodénak bot az abrakja. Ki anni, ki venni megyen a' vásárba. Jó , hogy mindennek szarva nincs. Nem várhatni a' vad fátúl szelíd gyümölcsöt. Meg kívánnyák tölle, mint az Ur dolgát. Dolognak a' végén várhatni a' butykót. Szomjúságnak orvossága a'kandzsó. Leg tovább tart, a' mi böcsületes. Eső ellen köpönyeg. , Sár ellen palló. Kinek káros, kinek hasznos a' vásár. A' posztó szél szűken van a' Varga úccán, Tudgya minden szamár a' maga terhét. Mi se származtunk bogaraktól. Nem mind lencse a* mi lapos. Már a' mász, ha nem csűsz. i) Nem hajájért, hanem hájjáért hizlallyák a' disznót. Franciának haj por, Magyarnak jó bor. Énekel előbb a' deák osztán kap alamizsnát. Nem rag patkót a' bakkancsos lova. Nem kell a' mészáros kutyának korpa. Fársáng farkán esdsz a' fa szán. i) Ezt a' köz mondást e' helyett szokták mondani: De mar az más, U