Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

4 Ember volt, meg hólt. Az el ásott kincsnek mi hasznát se venni. Foly reá a' nyála, de nem kopik álla. Á' vad körtve is akkor jó, midőn meg érik. Jó az Isten jót ád, kopasznak is hajat ád. 1) Vad a' szelíd gyümölcs is, még meg nem érik. Mely követ sokszor hengergetnek, meg nem mohosodik. Ki káposztáját nem szereti, húsát se érdemli. Nem kell a' serény lónak sarkantyú. Nincs a' bagolynak sólom fia. Nem lehet a' szót alá nyelni. A' .borjúnak (még szopik) nincs neve. Ha borjait meg eszed, keveset szántasz a' Szőkén. A' ízó zsebbe nem fér: nem hordozhatni. A' jó özvegyeket méltó meg böcsülni. Nem minden sovány alatt terem a'szarvas gomba. Nem mind szakács , kinek nagy a' késsé. Dologra szegődik a' szolga. Víznek öregében fogják a' nagy halat. Ahhol ló nincs, szamár is el kél. Hasznos munkában soha nem nagy a' fáradság i)'Egy Alföldi nemes ember sokaknak, de nem mindeneknek tudtokra meg kopaszodott. Ezt a' kopaszságot nem szenvedhetvén, fel talála Pestre menni, Hogy ott magánaL más jó barátainak javallásokbúl vendég hajat csináltattasson, melyet németül parókának neveznek. Ezt jó pénzen meg csináltatván -, vele haza ment, és más nap a' fejére tévén meg jelent Sz. Dömötör templomában. Ekkor azok , kik kopaszságát tudták , a' gondolattal valának : hogy néki az Isten hajat adott.