Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

A' Fi két nyulat hajt, egygyet se vér, Ki a' mézet nyeli ujját nyalogattya. Ki mindenben tudós, mindenben gyanós. Ki mindenneF baráttya, mindenneF bolondgya* Ki mit szeret; azt félti. A' hamis lelFüt, a' sánta Foldús is uton éri. KineF gyapjú Füll, utánna jár. Kinél nincs baj, annál nincs jaj. Ki Urával pöröl, próFátora Isten. Ki a' füstöt nem szenvedi, meg nem melegszik. Jó lakhatni a' fa tálbúi is. A' mesterség addég áros, még titkos. A' barát meg hal. Szamara meg döglik. Apát urasága változik. Rúzsához az illat, szűzhöz a' szemérem, l) ígéret adománt vár. A' fekete.földben terem a' jó búza. 2) Munkája dicséri meg a' mestert. A' nagy dologban az iparkodás is dicső. A'lelki ösméret ezer ta,nú. A' dicsőség a' keresőt kerüli ; a' kerülőt keresi. O Némely gyüt't ment Francia Gavallér el akarván venni egy régi vérbül ereclett nemes kis aszszont azt kérdezte tölle : ba mindég jámborul fogna é élni > erre a' kis aszszon : ba el nem veszel is. Ezzel kosarat adott a' Franciának; és néki bogy soha többá fel éje se jöjjön erősen meg parancsolta. s) Evvel a' köz mondással főképpen a' fekete emberek , és főképpen a' barna menyecskék, szoktanak élni : hogy feketeségjöket, és barnaságjpkat védelmezzék, és azt hasztalannak lie tartattassák.