Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Ugyan farára illik ám a' Rása. i) Hasonlók a' hasonlókkal hamar öszsze barátkoznák 2) 1) A' régi szoknyákrúl igy ír Báró Apor Péter: abban az üdőben nagy fő aszszonyoknak Rása szoknyájok volt. Az ö övök öreg rend fekete klárisbúl fűzve. A' nagy lakodalmakban, és nagy Solemnitások*. ban magok rend szerént cifrán öltöztek; de mindennap meg érték a' Rása szoknyával — Igyekezzél fogad.» ni egy lotyó szolgállót (vagy nézd meg a' paraszt leány szolgállókat is) ne is emlitsd néki a' Brassai, vagy Szebeni egyszer ványoltt Posztó szoknyát, vagy mentét; hanem jó féle Rásabúl. Annak is az allyára három rendel arany mása csipkét, galandot, rókával prén^zett, selyem gombokkal rakott Rása mentét, három forintos pártát, arra széles ezüstös pántlikát kéván. Ertem : hogy a' nemes aszszonyokon kivül, nem volt (három aszszonyokon kívül) mente. Azoknak is Brassai posztóbúi, bárány bőrrel prémezve, és béllelve. Értekes (úgymint szabad ló fű darabont Jobbágy embernek felesége és leánya) télben zekében , nyárban abroszt vagy kendőt keritvén ny.akok körül úgy mentenek a' templomba. Gyolcs rokojának, selyem pántlikának híre se volt közöttök. Most sok aszszony és leány kiknek férjek' vagy apjók' házánál nincsen egy falat kenyér, cifra mentében, gyolcs rokojában járnak Drága a' párta. Drága az aszszonyoknak aranyos szélű gyenge patyolattyok. Jobb volna: ha: a' mit erre költenek, porcióba annák, 's járnának, úgymint? a' régi jámbcr aszszonyok, és leányok. 2) Ezzel a' köz mondással immár Mátyás királyunk iá élt egy alkalmatossággal , melynek környülménnyeiC így írja le Március Galeottus. Mivel Magyar ország ennek ©lőtte Rerçsgtény b.ith^a, állhatatlan; veit, a" è