Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Farkárúl Ösmeretes a' róka. Nem a' szívbül ered az ajakon nőtt szó, Több a' fa mint az erdő. Szomjúnak kezében illik a' pintes korsó. Illik a' konc után a' levet is hörpölni. Nem azé a'nyúl, ki azt e' bokorbúi ki ugrattya. hanem a' ki el fogja. Sokszor az állatok is hál'adatosak. j) 1) Voltak Romában olyan játékok , melyben az arra rendeltetett helyre egy fene állatott ki erőltettek a' kerecsbe (Circus) utánna egy halálra ítéltetett gonoszt, ki vele veszekedgyék; ki, ha meg nyerte a' fenét, élete meg maradott. Ezt az irtóztató mészárlást leg örömestebb nézték a' Romaiak — Egyszer a' Romaiak egy oroszlánt erőltettek ki, melynek termete irtóztató vala. Forgatta szikrázó szemeit , sérénnyét meresztette. Fogait csikorgatta. Utánna a' viadalra ki taszítottak valami Androklus nevű szólira embert kit Ura, ki a' hadban tábornokságot viselt az ilyetén el vesztésre kárhoztatott. Ezt az oroszlán még meszszirül pieg látván elég üdéig nézte. Ingerelték őtet : de az álmélkodva, csak állott. Az után lassan lassan mint; egy örven lezve hozzája inlúrlt, farkát csóválta, és, mint hízelkedő kutya, annak lábát és kezét nyalogatta. Ekkor Androklus ijedttébül fel eszmélkedvén, viszszá venni láccattatott el andalodott lelkét. Már az oroszlánnak szemében is nézni merészlett. Meg ösmerték egy mást, és egy másnak örvendettek is. Tapsolt osztán a' nép , és Androklust ki szabadúlttnak hangozta. A' Császár magához híván Androklust, meg kérdezte az oroszlán' meg szelídüléssének okát. Erre ö így szóllott : midőn az én Uram Afrikában tábofnokoskodott ; én annak kegyetlensége és szinte mindennapi halálos fenyegetéss&i miatt telle el illantottam ; és hogy valaha kezére ne kerítS