Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Addég állya meg az igazat , még az ajtón. Fi lép. Botlékony szájú, Ha most i,gazat mondasz, a' légy is szamár.} El csuszamodott a' nyelve. Meg álmodta: hogy fogadássát meg tares a, Prókátor mester ember. A' meszszirül jöttek, szabadabban hazudnak. Tizedelni szavait. Nem jár hazug nyelve egy úton szájával. Válogatva se jók hazug szavai. Semmi rakoncája szabados nyelvének. Máskor is úton érték immár. Ha egyszer erőltetve igazat mondatnak a' Bírák, csak hamar ki pótollya száz hazuggal. Gyakran ki fogtak immár ö kegyelmén is, Botlik a' nyelve egész -tövig. Tóldgya a' ködment. Már maga is hiszi, a' mit hazudik. Sok benne a' szó, de kevés a' jó. A' ki hamar hiszen , hamar csalattatik. A' Cigány se mond mindenkor igazat. Soha se látni rongyost jó ruhában. Nem sokat iszik hitelben. Meg szakanna bele, ha igazat mondana. Nem úgy fázik, a' mint reszket. Nem úgy adgya, a' mint árullya, Senki se vehet tülle hitelbe. Ritka fog, ritkán mond igazat. Ki örömest bazud ; örömest lop. i) i) Igen sokszor hallani a' tapasztalt Gazd' aszszonyoktúk hogy ha a' szolgát, leg főképpen pedig a' szolgálókat,