Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

234 Ökör nyállal takaródzik. i) Fogait vájja nincs ögyéb dolga. Vasáért vette meg a' kocsit. Nem a' vén aszszont, hanem pénzzét vette el. Olyan mire éli világát. Olyan mire nézi a' nap fent. A' fel fútt holyagot tollya a' viz alá. A' halat úszni taníttya. A' rákot egyenes járásra taníttya. Vargát kéri az acél edzésre. Pecsenye forgatással laktattya a' szolgát. ! A' fácán metélléssei se lakik jól az ember. Tarkán kurtát cserélt. Minden álmát ki alunni se hasznos. A' kopasz is egyszer füsüt vett vásárban. A' kő sziklának hizelkedik. Hitelbe adatott gyertyájára rótta. A' napnak gyertyával világit. Katona volt, legyet se lött. Ponciustól Pilátushoz ment. Hóid világon szedi az epret. Hóid világra ugat. A' libát gágokni taníttya. Azt akarja: hogy már a' csirke is kodácsoljon. A' Cigáíit szapullya. /,.' fölhökön horgász. i) Ivik a' természetet visgállyák, azt mondgyák: az ökör nyál nem egyéb, hanem némely kis pókoknak hállójok. Ezt a' nehezebb levegő valamint a' íüstöt,föl kénszeriti, a' gyenge szél pedig ide 's tova viszi. Próbálták a' fonál fonyást belölle. Ha sok volna ; talán vászon lenne. •Hl