Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Akár hová tér, rak és ront. Otthon is porban hevert. Téli nap. 1) Sári vari Labanc. 2) Pozdorjának haszna az el temetés. Pápa' katonája. 5) Semmit se látni," se keze, se esze után. Vakarcs. — Szemét domb. Ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik. Gyík leső. 4) Ágy' terhhe. 5) 1) A' téli napot főképpen a' ködös üdőkben , midőn korösztül nem verhette magát a' temérdek homályon, nem szenvedhetvén a' Jobbágyak, arra kérték Urokat : hogy a' munkára más napot csináltattasson ; e' mostani jó lene második holdvilágnak. 2) Az az: oly haszontalan gyalog katona, ki maga védelmére sárbúl várat épített. 5) Ezekrül azt mondgyák : hogy ha ködös az idő , vagy csak egy csöp essőt éreznek a' kaszárnyából ki nem mennek. Sőtt : ha holnapra harcot üzennek, azt mondgyák , el megyünk szívesen , ha az Isten és az üdö engedi. 4) Ama kis kardokat, melyeknek e' fitogtatásnál egyéb hasznok nincsen , gyík lesőknek csúfolták az igazi Magyarok. Nagy kelettyük volt ennek előtte. De 1790-dikben fel állvárt a' Bandériumok nem csak a* fiatalok, hanem ezeknek példájok után az éltesebbek is széles kardokat csináltattak magoknak. 5) Némelyet ki az aluvásban telhetetlen vala, meg kérdezte jó baráttya : mért alunnék annyit ? azért (úgy1 mond) hogy henyélőnek, az az : semmit se tévőnek ne mondgyanak.