Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

rv/vr» Néha az el hántt macska fiak jobbak. Nem ér egy lukas mogyorót. Nem ér egy hagyító fát. . Nem ér egy férges diót. Nem ér egy moly ette kucsmát. Nem ér egy kopott rokka talpat. Élhetetlen kódorgó. Azt hallottam felölle , semmi se lesz Lelölle. Ebet se ér. Pipás nemes ember. A' kántor se ér valamit énekes könyve nélkül. Vas rozsda. Boldog aszszony katonája. Pemét rongy. Néha a' nagy Orjás is törpe. Láb mosadék. Nem posztóba, hanem zsákba illik feje. Föd terhhe. 1) Nem adgya meg a' szántó föld mindenkor a' magot. i) Ez a' köz mondás régibb , sem mint gondolnánk. Élt vele H o mér us. De A then ens ily történetet ragaszt hozzája: Strato nik nevű hárfás iszonyú tenyerestalpas zömök ember volt, még se adta magát valami dologra-, hanem városokrúl városokra, ott is házrúl házra kóborlott, és hárfázássával kereste kenyerét. Midőn egyszer Korinthusba (Görög országnak egy fő várossába) érkezett, egy okos, és tisztességes aszszony igen álmélkodva nézett vala reája. Mely dolgot amaz hasznára akarván fordítani: szeges szemléléssének okát meg kérdezte tölle. Iíérdéssére az aszszony ezen feleletét adta : azon csudálkozom : hogyaa hordozhatott anyád kilenc holnapig, mivel városunk már is vajúdik, hogy benne csak egy napot töltöttél. /