Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

\jTyj Mindég ítészül , mint az el adó leány. Pislog, mint Undvári nyúl a' nyárson. 1) Pislog, mint Rimóci nyúl a' Kandallóban. All, mint a' bálvány. Áll, mint ha oda szúrták volna. Bele húvilt, mint ijedt egér a' lukba. .Tárja az országot, mint a' csipkés Tót. Gyengén bánik vele , mint a' tojással. Meg kötötte a' zsákot, mint a' rabot. Kap rajta, mint Cibak a* kulacson. 2) El emelte , mint gólya a' fiát. Fészkelődik, mint a' tormába esett féreg. 5) Emiszti, mint fát a' szú. Ki kopott, mint mogyorú a' tokbúi. Ki kopott, mint kutya szar a' hóbúl. Siet, mint kecske a' zanót után. Válogat , mint rosz lencse a' vízben. Játszik, mint macska a' farkával. Esik, mint ha csatornán öntenek. 1) Hallván az Undváriak : hogy a' nyulat soha s© szokták a' konyhába meg ölni -, mert ha ezt cselekednék , azon éjjel viszsza jövendene, és a' tyúkokat mind le öldösne. Otthon neveltt nyúllyokat bőrétül meg fosztván, elevenen a' nyársra húzták. Oda menvén egy jó barát, csuclállotta , hogy még a' nyárson pislogna. a) Azt mondgyák egy Cibak nevezetű korhelyrül: arh/ nyira szoktatta légyen magát a' bor italra, hogy ha bora nem volt, az üres kulacsot lábaihoz akasztotta, és könnyebben tűrte a' hideglelést. Ha ki pedig néki akkor egy tele kulacsot hozott , a'hideglelés is el hagyta. Azt állityák a' tormába esett féregről : hogy soha nem nyugszik, hanem szüntelen fészkelődvén, öszik.