Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

XIII melly azolta édes gyíimölísel kedveskedik anya városának, a) De ez a' tudós Professor Ur, a' a) Itt említést érdemel Nemes Szeged Városának az a* különös szívessége, mellyel a' Tudományoknak terjesztésekre esztendőnként jó pénzben többet hat ezer forintnál szokott fel áldozni. — Ha valaki foganattyát akarja tudni ennek a' költségnek, elsőben vegye számba, hogy a' Szegedi Polgárok az idegen tanuló ifiaktúl, leg alább hat ezer helyett, harmintz hat ezret vesznek be: ez egy ollyan nyereség, melly minden három esztendőben a* hat ezernek tőke pénzét viszsza szerzi, és mozgásba hozza. Azután magokra a' Polgárokra nézve mit nem mivelnek a' jóltévo Tudományok ? nem tsinosodnak é ők ezek által ? nem válnak é alkalmatosabbahká a' mesterségekre és az industria gyarapítására ? nem nyújtanak é még a' szegényebb sorsú lakosoknak is alkalmatosságot gyermekeik szerenteésebb nevelésekre? az előtt harmintz vagy negyven esztendővel a' tisztviselők -többnyire jövevényekből állottak: a' valamire való mester emberek idegenek valának: a'járás, kelés Pestnél és Bajánál tovább nem terjedett. Ki hinné? egy valamire való kerti gyümöltsöt, melly itten termett volna, a' piatzon soha látni nem lehetett : ha tsak egy halász hajó iivántatott is, a' mi a' vizek mellett el kerülhetetleniil szükséges, Pestre kellett azért menni. — Mái nap pedig, boldog Isten! melly ellenkezőképpen vagyon a' dolog? maga a' Város nem tsak tudós Hazafiak által korinányoztatik, hanem máshová is értelmes Papok-