Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Előbb tojik a' tyúk, osztán kodácsol. Két három aszszony egész sokadalom. Nincs Ögyéb hibája, csak a' szája nagy. Oly nagy a' szája, mint a' harcsának. Nagy a' kodácsolás, kicsin vékony a' tojás, Bár csak télen fagyna bé a' szája. Nem akarnék nyelve lenni,. Nyelvének felét el koptatta immár. Bár csak el harapná egyszer a' nyelvét. Bár csak fogai ki hullanának, hogy ne szólhatná, Ha feje nem volna, szavát csak akkor nem hallanák. Oly nagy a* nyelve: hogy kétszer lakhalnál jól belölle. Ha feje he fér is az ablakon, de nyelve bé nem férhetne. Akár egész nap egy szót se szólly mellette. Ha kereplő lenne szájjá, eddég a' város megsüketült volna. Be jó volna nyelve a' szöllöbe. Egygyik vége nyelvének jól oda van nőve. A' nyak csikához van a' nyelve forrasztva. Jó hogy két nyelvet nem adott néki az Isten. Meg nem eheti rozsda a' nyelvét. Jól meg edzette nyelvét. Ha esze nincs is; de van nyelve. Ha bőrét dobra vonnák, kétszer jobban szállana. A' gonosz nyelv, bika alá is borját tehet. A' gonosz nyelv, nagy tüzet gyújthat a' házban. Ki kiskorában ki beszélli magát, vénségére hallgat, Ki folyt nagy lármával a' bor , üres m áradt a' hordó,. Esze híre nélkül csak pörög a' nyelve.