Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

129 Locska föcske. l) A' szót (a' mint teccik) pénzen nem veszi. Jól ment, kenték a' kereket, forog a\ kerék; Meg eresztette a' pányvát. Habzik bele a' szája. Csak azt bánnya (midőn le fekszik) hogy aludttában nem szóllhat. Örvend , ha álmában beszéllhef ett. A' sok locsogásban fehéret köp, mint a' Prépost. Jól meg oldotta nyelvét. Nagy a' szája, mint a' Bécsi kapu. Két fog, két ajak zárta bé a' nyelvet, még is ki szökhetik rajtok. Jól meg köszörülte bicskáját. Elég éles a' kasza. Högyet is mozdíthat nyelvével. Csuda: hogy eddég el nem kopott nyelve. Nincs még föl füstölve nyelve. Meg támad , mind a' mérges kutya. 2) 1) Haj fodorító (nagyon szós lévén) kérdezte az' Urat: miként akarja a' haj fordítást ? felele az Úr : minden locska 's föcsögés nélkül. 3) Sok van a' kutyákban , a' mik föl jegyzésre méltók, Leg jobb társsa az embernek ez is , a' ló is. Tudgyuk : hogy Urát a' haramják ellen védelmezte a' kutyaés midőn meg öletett testét el nem hagyta ; hanem vadak ellen oltalmazta is — Epírusban meg ösmerte a' kutya Ura' gyilkossát, szüntelen reá ugatott, Erre a' gyilkos meg fogattatott , és meg vallása után feje vétetett. Voltak oly kutyák , melyek Urok' halála után önni nem akartak, meg is döglöttek. Midőn .Liz im alius király bogy meg égettessék e^jr A^Vás