Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

-v/^Ar-^A/^W*^/' i 1 4 I • ^ Egész nemzetségének nincs esze. Bolondok' házokban született. Kinek esze nincs, aranyon se fordíthat valamit. Magával egygyütt eszét is el adta. El itta az eszét. Hitelbe adta eszét. Magát is el adta a' piacon. Fejébe nem térhet esze. Asztal bolondgya. Ki ficamodott az esze. Füst árán szelet akar venni. Egy bolond olyan követ vethet a' kútba, melyet tiz okos se húzhatna föl. Nagy a' feje, de kicsin a' veleje. Moly ette meg a' régi eszét. Oktondi. 1 ) Nagy az Istálló; de parányi a' ló. Tizenkét ökör fel nem érne eszével. Nincsen feje jól öszsze iszkábázva. Gyömbért viszek , félre bolondok , nem néktek való, csolót. E' parancsolatnak ostobaságát által látván a' Falu akkor mondotta ellene azt : Esze veszett Vármegyének bolond az Ispánnya. *) Oktondi nevezetű gazdag ember (midőn gyakorta tapasztalta volna: hogy, kik búzát árúinak, a' búza szemeket mutatóúl markokban házról házra hordoznák: hogy annak jóságát szemeikkel láthatnák a' búza kupecek. 0 is tehát el akarván adni tő házát annak oldalából egynehány tégla darabocskákat le kalapált, azokat kövecsek gyanánt apróra verte, és markába szorítván azzal járt házrúl házra a' városban: hogy ítéletet tehessenek a' vevők minő jó téglából legyen a' hás építve. H