Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

104 Nincs olly erős, ki veszedelmét ne várhassa, az e* rötlentül is. 1) Szaladgy Török, inadba János vajda. 2) Egész Atlás. 5) Az öreg katona zsákba hánnya az újoncot. Szembe szökik a' fene vaddal is. Mindvégig, mind vérig. Markában hordozza lelkét. A' vitéz embernek Pók háló kő vár. Terem az ember mint a' suba gallér. A' veszedelem mutattya : ki légyen ember. Ujjával is körösztül döfi az embert. Gáncsot vet, le tesz akár kit. Kár az erős vitéznek meg halni. 4) - - t i) Ezen okos mondással oktatták N. Sándort a' Sciták , midőn-ellenők hadat indítani akart, a' mint ezt írva hatta Cure ius L. 7. C..21. ^ű) Akkori köz mondás: midőn Hunyadi János akkori Erdélyi Vajda meg szalasztotta a' Törököt. Mert e' szavakkal éltek a' cs^ta előtt. 5) Atlásrúl azt költötték a' régiek: hogy egykor leomlani akarván az égi mennyegzet, azt ő támasztotta meg vállával , és azt máig is vállán hordozza. 4) Magyar országunknak ama bölcs Igazgatója Hunyadi János, midőn Zimonyi várban halálos betegségében fekünne -, hozzája jött S. Kapisztránus. Az oda gyíiltt Magyarok azt súgták egy más' fülében : Istenem ! minő nagy Igazgató I minő nagy vezér ö ! minő sok győzedelme vélt a' Törökökön 1 ugyan miért kölletik az ilyen nagy magyarnak meg halni ? — Ezeket hallván a' haldokló vezér: csuda dolog (úgymond) Féléim : hogy azt vöszitok föl dicséretemre , melyet én néni magamnak, hanem vagy a' szerencsének , vagy Katonáim'