Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Gallérja se maradtt. Sol; leány ment az olfca férjhez. Ki s', dgálta immár Gazdáját. Isten t dná meg mondani , mikor volt. Kenvén neveltt kutya is ki, ugatta edd ég. Még vkkor a' Magyarnak is volt üdeje: hogy magyarul beszél lyen. Ar olta a' nap is más oldalára fordult. Jó volna, ha volna i) Még akkor talpát a' medve is nyalta. 2) A', kor a' kutya is kutyó volt. En is biztam ngy nád szálhoz. ^ Ki (föl nyülvén) hajlott máshoz. Ar akkor volt, mikor a' tehén meg ellőtt. Mc.; akkor a' falú' temploma is kápolna volt. Már ekkor az akkori hegedűs minden nótáit elfelejthette. Akkor ez a' fa se vetett ekkora árnyékot. Eszembe se jut: hogy valami volt. Mint a' hóltt, úgy meg feletkeztem rólla. Tündöklöttem , mintáz üst. El enyísztem mind a' füst. János bátya is Jankó volt még akkor. 1) Egy szeg'ny de sz'p legény el akara Venni egy birtokos leánt : azzal hizelkedvén, néki : hogy két jószágai lennének : egygyikít Jó volnána4t a' másikat ha vó l üának nevezvén. Minekutánna a' mennyegző meg lett; akkor vette észre a' meny aszszony : hogy Urának két jószágábúl nem élhetne úgy, mint maga' egy falujábúl. p) Kérdezik az embert: mit nyal most a' meivo? azt fe'elik: Iioíry taloa* bőrét.