Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

88 Régen meg jöttem onnant , a' hová indulsz. Még akkor a' világon se voltál. fenségét számba se veszi. Ha azt láttya is , elöllc el nem fut. Ha rösts'ge ellen korbácsot fognak, azzal semmit se mozdítanak. Töredelemmel szenvedi a' leg nagyobb csapásokat. Ha bélét, tüdejét, vagy májját ki veszik -, el él egy üdéig. Szívvének körösztül szúrássá után se enyiszik el mindgyárt. Az ö röstségét méltó le írni, melyei ö fölül balad minden állatokat. Járássát egy nyomorúltt mászkálásnak lehet mondani : mivel a' csiga menetelnél lassúbb. Mert a' csiga (egy első pörcentés alatt) meg mász egy padot, ezt a' Röstnyök két óráig se végezhetné el. Innent következik : hogy egész nap nem megyen tovább negyven lépésnél. Lusta arra is : hogy magának eledelt keresen úgy el hitványul : hogy csontya bőrénél rajta egyebet nem látni. Ekkor osztán fa levelek után lát. Ezeket ö leg örömestebb őszi-, de (hogy érettek a' fára hágjon) nagyon sajnállya. Mind az' által: a' fának meg hágássára az éhségtől liénszeríttetvén-, ha egygyik lábának horgas körmeit a' fának héjjára tette-, el gondolkozik két óráig is, még a' másik lábát föllyebb emeli. Bele telik három nap, még egy kis fára föl hág. Egy ágrúl le övén a' leveleket el múlik két nap : még magát meg gondollya, ha vájjon a' másikra hágjon é ? Az iidő alatt (még a' levelekben tart) le nem jö a' fárul, akár minő változásai legyenek a' borongós üdönek. Rajta tölt három holnapot: mely üdő alatt semmit sem iszik. El emisztvén minden leveleket , irtózik , ha a' íárúl való le menetel eszébe jut. Sem hogy le mászszé/í, "leg fölsőbb ágrúl (ahhol a' fa levél' övéssének vége lett) magát inkább le veti. Meg marad azon egy helyen , még ismét csontya bóra marad, és újra kenszeritetik az eledel keresésre.