Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Ha el vöszöd leányát nézd meg elsőbb az annyát Köz mondás nem hazug szóllás. Ki a' sárban járkál, sáros a' papuracsa. A' Szakács is kis Király maga' konyhájában. A' mi lehetetlen, annak kezdete sincs. Ki mással jót tészen , az magának keres. Keze égett gyermek irtózik a' tüztül Nem álmonna, ha nem alunna. A' gúzsnak természettye a' görbeség. Minő a' Gazda , olyan a' bor. Minő az aszszony, olyan az ecet. A' rosz tanács a' tanácslónak leg roszabb. Széle hoszsza egy forma. Hol a' méz leg édesebb, a' fullánk leg keserűbb. Ahhol nincs büntetés , szarvat vesz a' Fesletség, Addég a'barácság, még zsíros a'konyha. Ki szurokkal bánik , meg szurkollya kezét, A' kecske leg többet rugdalódzik, midőn meg dög lik. A' hízelkedő alattomos ellenség. Szolgál a' gyertya ; de magát emíszti, Drágán szerzett öröm, hamar ürömmé válik. Ki a' singet el vitte, rőföt is el lopta. Minden goromba otromba. Könyv pénz olvasva, rosz aszszony verve jó. Ki másnak vermet ás, maga esik belé. Lév táplálíya a' disznót,' korbács a' rosz szobrát Ki az élni nem akarót, meg élteti, annyit tesz mint azt meg ölni. Koszszúl sodrott kötél magátúl is viszsza sodró dik. Bolond a' bolondot neveti. À' fakó is von, de a' fakót is vonnyák. v ..: feft