Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. '8

f Meg-hàllotta Oláb-Geci : hogy a' Magyarok körösztül-jöfctek immár az Eidon, és minden ügyeközettyökkél azon vólrtának; hogy ŐteC ineg-támadgyák. Erre 6 meg-boszszonkodván; kucsmás Ölábjait lóra ültette, a' göndolottal lévén : hbgy ázőkat Országának bellyébe ereszteni ném fogná, hanem az Erdőnek szélén ném csak megállítani; hitieirt peg-is-támadni. De iheg-csaíatkozott àz Öláb - mert mikor éz annak az Erdőnek széléré iparkodott; akkor immár Tahitiim Almás" vizének marttyán meg-állött. A' másikon volt Oláb-Geci bójtbsszakállú botossäiväl. Úgy téccett : mint-há ezen a' Napon (mely immár ; midőn a két ellenkező sereg égy-mástmeg-piilantötta, alkohyodea-felé vólt) égy Fèlekozet se akarna valamit ehkezdeni ; < haiieiii ki-nyúgónni ráágátj és az érőt virradófa tattani. Mind-áz'

;által az Oláhoknak veszteg-állctokat hágyón kedvellette Túbuium t mert úgy teccett : mint-ha Vitézzei (annak a vadon erdőnek körösztül-hajtássábáii) nagyon el-fáradfcák vóina ; és magokat a' Nyügogalomra kéizítgfették volna. Le-telepítette tehát az egesz fcéreget, és (a' virrasztó katonákat okosan eE íéndelvén) hajnalig ki-nyugtatca őket. E f < Î.