Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 1

3 nek elejökbe adta Attyának gondolatait arrúl : minő renddel kezdgyék a' következendő hadakat. Erős tanakodások után meg-állapodtak abban.: hogy a' Tiszán által-mennyenek , és Mévmerotót (annak a' Tartománnak urát) legis-leg-eisőben a' békességes maga-meg-adássára vennék. Ha eiz el-nem-síilne a' haddal no csak fenyegetnék, hanem szünet nélkül boszszantanák-is. Biharon lakott minden Üdejében Ménmer ót. Ez a' Város az-után az ott szerzett vár'-megyének-is nevet adhatott. Máig-is meg láccik mellette annak a' töltésnek nyoma, melyet Mtnmóröi (a' Magyaroknak erőszakos törekedéssök ellen) maga védelmére hányatott. Most a' Váradé Püspökségnek Jószága. Erre a' Követségre két Hadnagygyát választotta-ki a' Fejedelem. Egygyik voie Uszutó, ki az-után (vitézsége, miatt) a' vezérségre-is fel kapott. A második Vélek. Ezékrül azt mondgya közönségesen az írnok (151): hogy (mind-a'-kettő) leg-nemesebb vérbtil eredett. Velekrul különösen azt - is említi : hogy (minek-utánna a' Magyarok a'keresztény hitre tértének), Ve leknek unokája Püspökké tétetett. Ennek a' Püspöknek nevét (íjí) Anonymu* C. Ï9.