Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

14 SZITTYIAI TÖRTÉNETEK. inet indítottak szívvében; hogy a' továbbmenetelt el-tökéllené. El-hitette magával : hogy Zalánnak ily meg-alázódássa, bizonyos győzedelíneinek jele fogna lenni. Ungvárbúi tehát tüstént ki-kerekedett (Test-őrjeivel egygyütt) maga-is. El-széllyesztette seregét Nap-nyugou-felé Sajóig. Éj-szakfelé Sóvárig. Dél-szak-felé Tárcáiig. Ennek az egész tartoniánnak egy részszén szép gyönyörű dombra (ha högynek mondani nem akarnánk-is) inaga talált a' Fejedelem. Fel-hágott arra , és (minek-utánna termékeny kerületét szeme' cirkalmára vette; és seregét szerencsésnek lenni gondolta) azt a' szép dombot Szerencsésnek nevezte. Nem meszsze van Tarcaliid. E' mostani üdőben mind azt a' dombot, mind az alatta-épültt falut Szerencsnek nevezik« A' Dombnak tetején mostanáhan-is ki teccik az a' kapott Vár, melly et a' Rákóci nemzetség birtokában sokáig tartott. Ki-mutattya itt' magát egy Emlék-kő, melly a' templomnak falábúi ki-dundorodik, és rajta (deák nyelven) még mostanában-is ezeket lehet olvasni: Hic Sigismundus ovans (post ultima fata) Rákóczi Pannoniae coluraen (toga-sagocpie) cubat. Ma*