Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 1

3 A' Magyaroknak dücsíS fejedelmok Árpái {Attilának fölséges vére) minden jókat (de főképpen békességet) kéván Zalánnak (a' KisBolgárság' érdömös Vezérjének). Mivel ez az egész Főd, melyen mostanában a'Kis-Bolgáriák (Vezérségöd alátt) laknak i enriek előtte Attiláé és a' Hon-vitézeké vót ; Árpád pedig (dücső Fejedelmünk) annak Vérébúi származik : igét tarthatná enhek a* fcartomátinak nem csak egy részsZére ; hanem az egész Országra — Nem fél ő, le a' Nagy-Bolgáriatúl (atyafiaicoktul)í sé a' Görögöktül; kiknek társaságjókkal fenyegettétek a' Magyarokat. Veled (mindaz'-által) inkább akár békességben élni; mint a' hadi eszközökhöz nyúlni. —— Azt üzeni tehát általunk : hogy (kevéssel akarVán be-érni) Attilának (az ő Elejének) tágasan és hoszszan el-térjedett tartománnyaibúlnem ögyebet óhajt tőlletök; hanem csupán azokat a' részeket i melyek Sajó' - vizéig elég szűken terjedneki Ezeket-is csupán csak arra az egy végre óhajtya ï hogy (mivel itten igen jók és szépek a' legelők) élelmürikre-szüksegös marháinkat ott' legelhessük. —* Ezen felül: Urunknak niég Csekélyebb kéreseaz ; I-sáser : Küldgynéki (mű általunk; a' Tjsza' vizébúl vagy két korsót, Il-ízor • az Alpári kaszállóbül egy kötél füvet. Mind ezeket csupán arra az okra hézve : hogy meg-tudhassa : ha vájjon ezek az Aie