Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

14 SZITTYIAI TÖRTÉNETEK. is-mind szemébe lobbantani azt, hogy az Ő követtye a' Tizedesek közül egy (az-i? a'leghitványabb) vala. A' Vezért Undnak , a' Hadnagyot Keidnek nevezték. Amaz magyar ivadék, eme' Kúnember. Föl-kerekedvén Zalámnak követtyeivel ; Alpdr - felé azon az úton mentenek y melyen előbb ezek a' Bolgárok Árpádhoz jöttének. Altal-úsztatván Bodrog' vizén ; Zemplényen alól egy patakzó falucskához érköztek. Mivel a' Víz csekély volt, lóra se akartak ülni ; de (midőn által-Iéptettek) Heteinek lábai megcsuszamodtak. Bele-is halt vólua a' vízbe; ha társsaitól (Lovának ki-szaladtta után) felnem-kapattatott volna. Ezt a' kegyetlen Patakot (hogy Hetei' szerentsédenségének örök emlékezete a' Magyaroknál fel-tartattassék) akkoron Hetei-patakjának nevezték. Fel-tartya valamennyire ezt az emlék-nevet Sáros-patak, melly Várost mellette építették a' kovetközött Magyarok. Heteinek szerencsétlenségét csak hamár tudtára adták Árpádnak. Ö ezt, a'Hadnagyot (mivel a' katonaságban nagy tehetségű vala) nagyon kedvellette. Szerencsétlen meg-csuszamodttát hallván , nagyon sajnállotta. Hogy (el-haltta után) életére viszszá-téríthesse; néki,