Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 13 kor Fejedelemnek tartaui fognák, és szavának engedelmeskednek» El-beszélletté osztán egészen a' Pacinákoknak ásinnyökac. Magándk ésKúndnak azon tartoinánnygikbúl-töfténtt ki-uZettetéssőket. Védelmezte magát ázzál: hogy az ellenségnek hirtelenségét meg-nem előzhette. Hasznokat a' Csabai barátoknak se vehette: mivel előbb verettetett-meg 'a' Magyar sereg; mint annak hírét a' Csabáik halottak. Ezt a' várátián vésáédelmet nagyon sajnállottá iL Féjedéléíá Árpád. Örvendezett hiind-áz-áltai ázönn • hogy (Móldovába és Ö/a'á-Országbá jővén) maga' Seregéhèz közelebb re estek. Várta ugyàti Elődtül: hogy felekezetének a' ihagájévál öszsze kapcsólássárúl szóilyon valamit, de éz (mind előbbi FŐ-vezérjének, mind mostani Fejedelmének jobbájgyi kötelességét él-végezvén) szabadságot kére: hogy Moldovába viszszá-mehesseit. Meg'-engedte ezt néki a' Fejedelem; de fegy-szèr^'s-mind arra említette • hogy (egyjgyet-értvéii Kunddal) mind Moldovára

t mind Oláh -Országra úgy vigyáztasson , mint a' Magyar Fejedelemségnek örökjeire. El-nemúlássat azt-is : hogy azokon a' tájakon (ha inágác az alkalmatosság elŐ-adandgya) a' Magyar birodalmat, műiden erejökbul terjeszSzéki C » Hogy