Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

14 SZITTYIAI TÖRTÉNETEK. Mivel Te (Elód) nemes:, okos, szorgalmatos, és a' Magyarok között első vagy, arra az okra nézve hívattalak magamhoz : hogy tégödet a' Vtzérségből ki-vegyelek, és nemzetségednek Fejedelmévé tögyelek, azzal az állámánnyal ; hogy tollem fügj, és egy-mást segéllyük , midőn Közellenségeinkre ütünk. A' Csabai Fejedelemnek azon említett szavait hallván, és okos intézeteit-is izemesen által-látván Előd (mivel maga-is emberséges ember volt, és a' régi magyar eski.ivésnek első cikkeiéről (248) meg-einlékezett) a' Csabai Fejedelemnek előbbi szavaira igy felelt: Csókolom hozzám-Való hajlandóságodat, és kegyes szándékodat nagy tisztelettel vöszom. Köszönöm, jó akaratodat-is, és mindenekértméltó hálákat adok. Mivel pedig az előbb-említett Fejedelemség nem engemet illet; ebben néköd engedélmesköunöm nem jlöhet. Hanem vagyon nékünk egy magosabb-karú, és föllyebb-való vezérünk, kinek heve Alm. Van annak egy szépen-fől-sördtiltt magzattya, kit Árpádvak neveznek. Ezek közül akár maga Alm, akár annak fia A'rpád emeltessék-fel a* Fejedelemségre ; és néköd engedel* mesködgyék. Szí* («48) Laid. IV. Szak. V. Rési.