Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)
»6 SZITTYIAI TÖRVENETEK. Már másadik esztendeje vólt a' Magyarok' L^Wr-rköruhvaló henyéléssoknek. Az Al-vezérek, és a' Hadnagyok szinte el-hitették magokkal: hogy Árpád a' Katonaságra nem termett : mivel annyi iidot vesztegetne egy helyen. Morgolódtak alattomban ellene, Álmot dicsérvén , ki (ha a' FÖ-vezérségriil le-nemmondott vólna) eddég Itélrmagyar-Országot elfoglalták volna, J)e Árpádnak mélyebb gondolatai vójtak, sem hogy azokat álcal-láthatták vólna a* Többiek. A' mostani magyar katonaságot (noha téKunoknak öszsze-forrodttokkal mçg-szaparodott) fontolóra véyén ; nehezére esett •. hogy azokat a' kéç vezérekek (Eßdöt és Kundot) maga seregénél nem látná, Csudállotta attyábam hpgy ezt az el-válást meg-epgedte néjcjek; azt még-inkább: hogy azoknak héánqsságjokat mind-eddég lçi-nem-pôtalta. Várakozott mind-az f-által Ó-is egy kévésé, ha amazpk szántt-akaratbúl viszszá-fognának-é-jönni? ne-hogy erőszakkal köllessék viszzzá-fordítani. Mert = hogy Sket maga hívja-vjszszá; azt egy Fővezérnek méltósága meg-engedni nem láccatott. Tartott a* Fo-vezér (ha nem annyira Kundtúl-is, kit egyenesebb szivünek lenni tapasztalt);